I am currently a student at the Pannon University, taking an MA course in Theatrescience.
I wrote on of my papers on this blog:
A színháztörténet-írás elmélete és gyakorlata = Egy szabadon választott színház- vagy drámatörténeti téma (amely a jövőbeni szakdolgozat tárgya vagy valamilyen feldolgozásra érdemes probléma is lehet) vázlatos kifejtése min. 1 oldalban. A téma rövid összefoglalását követően indokolják meg, hogy miért éppen ezt választották, és hogy a tárgy feldolgozása a korábbi kutatásokhoz / eredményekhez / perspektívákhoz képest milyen új(abb) szemponttal gazdagítaná a színház- vagy drámatörténeti kutatást. Leadási határidő: 2008. december 31
And the essay:
A blog és a színháztörténet-írás
Elengedhetetlen, hogy miután a színháztörténet-írás, felidézve saját értékét és múltbeli forrásainak hiányoságait, a színházi jelen felé is nyisson. Fontos, hogy a színháztudomány ma játszott előadások dokumentálására is figyelmet fordítson és a rendelkezésére álló eszközökkel, minél gazdagabb forrásokat és emlékeket teremtsen a jövő számára.
Jelen dolgozatban egy létező színházi kísérletemet vázolnám fel. A kísérlet célja egy adott színházi előadás egyidejű konstrukciója és rekonstrukciója. Elhatároztam, hogy színre viszem (mint dramaturg, producer és rendező) Shakespeare Rómeó és Júliáját, és a „színházcsinálás“ folyamatáról – az első kreatív gondolattól az utolsó vastapsig – virtuális naplót vezetek: blogot írok.
A színházi blog, annak előnyei, lehetőségei, újításai:
- Ingyenes, mindenki számára hozzáférhető és szabadon birtokolható virtuális felület, alternatív színházak éppúgy blogolhatnak, mint a nagy kőszínházak.
- Alkalmas képi ábrázolás és írott forrás tárolására és megosztására egyaránt, sőt, hanganyag és videó is feltölthető a blogra. A feltöltött anyagok cimkékkel rendszerezhetőek, akár több szempontból is.
- A blognak több szerzője is lehet, sőt, a színházi blog annál job, minél többen írják: a blogon olvashatóvá válik a kreatív folyamat a rendező/színész/jelmeztervező stb. szempontjából. Az olvasó nyomonkövetheti a kutatómunkát és a próbafolyamatot, olvashatja a rendezői példányt és a változó szövegkönyvet vagy nézegetheti a jelmez- és díszletterveket, plakátokat, szorólapokat, próbafotókat stb.
- A blog műfajbeli sokszínűséget generál. Gajdó Tamás haldokló műfajnak nevezi a levelet, a vallomást és az emlékiratot. Bízzunk benne, hogy műfaj nem vész el, csak átalakul, hiszen egy-egy bejegyzés a színházi blogon olyan, mint egy nyílt levél vagy egy intim naplórészlet a virtuális szakmai viták és próbafeljegyzések közé vegyülve.
- A blog tematikája is szerteágazó: az én színházi blogomon feljegyzem majd, hol és hogyan találtam próbahelyet és mennyiért, melyik színház milyen feltételeket ajánlott, kinél, mennyi pénzre lehetett pályázni, hol, hány jegyet és hogyan adtunk el stb. Így az adódó gazdasági, jogi, politikai és magánjellegű aspektusokkal egészül majd ki a művészi folyamatról alkotott kép.
- Az előadások megkezdésével a színházi blog új fázisba ér: mint informaciós, marketing- és reklámeszköz is működik. Jegyek, előadásképek, sajtó, kritikák, stb..
- Az igazi újítása a színházi blognak azonban a közönséggel való kapcsolata: a jó színházi blog virtuális közösséget formál és közösségi oldallá fejlődhet. Gajdó Tamás említi, hogy a színháztörténet-írás gyenge pontja a hatástörténet-vizsgálat, mivel a közönség reakciójára általában csak a z előadások számából következtethetünk. Az internet, illetve a blog lehetővé teszi, hogy a néző aktív részese legyen a színháztörténet-írásnak és megossza a színházkritikusok egyeduralmát. Lehetőség nyílik arra, hogy a közönségtalálkozókon túl a befogadó aktívan kommentáljon, kérdezzen, felháborodjon, lekesedjen, részese legyen egy produkciónak. Illetve, mivel az alkotók is kérdezhetnek a közönségüktől, érdekes, jelentős és interaktív színházi diskurzusok alakulhatnak ki.
http://esjulia.blog.hu/
