IX.
Wilt thou be gone? it is not yet near day:
It was the nightingale, and not the lark,
That pierced the fearful hollow of thine ear;
Nightly she sings on yon pomegranate-tree:
Believe me, love, it was the nightingale.
Már menni készülsz? Messze még a reggel!
Ne félj szívem, nem pacsirta szól.
A csalogányunk csattog minden éjjel
Amott tanyáz a gránátalmafán.
Hidd el szívem, hogy csalogány dalol.
Yon light is not day-light, I know it, I:
It is some meteor that the sun exhales,
To be to thee this night a torch-bearer,
And light thee on thy way to Mantua:
Therefore stay yet; thou need'st not to be gone.
Az ott az égen nem hajnal sugár
Egy üstökös csillag ragyog feléd
Hogy fáklya módra kirérjen ma éjjel
És mantováig fénybe vonja utad
Maradj szerelmem nem kell még sietned!
It is, it is: hie hence, be gone, away!
It is the lark that sings so out of tune,
Straining harsh discords and unpleasing sharps.
Some say the lark makes sweet division;
This doth not so, for she divideth us:
Some say the lark and loathed toad change eyes,
O, now I would they had changed voices too!
Since arm from arm that voice doth us affray,
Hunting thee hence with hunt's-up to the day,
O, now be gone; more light and light it grows.
Dehogy, dehogy siess csak most ne késs el!
Pacsirta hangja szól ily sikoltva
Fület szívet tépőn, keservesen
Miért mondják, hogy lágy az éneke?
Ha oly kemény, hogy tőled elszakít?
Mondják szemet cserélt a rút varanggyal.
Miért nem cserélhet inkább éneket?
Letépi rólam édes karjaid
S nászunk felett zeng véres hallalit
Siess ott fenn a fény, a fény kigyúl!
Art thou gone so? love, lord, ay, husband, friend!
I must hear from thee every day in the hour,
For in a minute there are many days:
O, by this count I shall be much in years
Ere I again behold my Romeo!
Elmégy szerelemem, férjem, egyúram?
Üzenj nekem minden nap minden órán
Egy kurta perc egy hosszú év nekem
Jaj mennyi-mennyi év lesz vállamon
Míg Romeomat újra láthatom.
O think'st thou we shall ever meet again?
Azt gondolod, találkozunk mi még?
O God, I have an ill-divining soul!
Methinks I see thee, now thou art below,
As one dead in the bottom of a tomb:
Either my eyesight fails, or thou look'st pale.
Jaj Istenem, sejtelem gyötör,
ahogy ott lent állsz úgy nézel reám
mint egy halott a kripta mélyéről
Káprázom, vagy valóban oly fehér vagy?
Then, window, let day in, and let life out.
