VIII.
O, here comes my nurse,
And she brings news; and every tongue that speaks
But Romeo's name speaks heavenly eloquence.
Now, nurse, what news?
Itt van dadám!
Megjött a hírrel – angyalok zenélnek
Ha csak kiejti Romeo nevét..
Mi hír dadám, Beszélj!
Ay me! What news?
Szent ég mi lelt?
Can heaven be so envious?
Lehet az ég ilyen gonosz?
What devil art thou, that dost torment me thus?
This torture should be roar'd in dismal hell.
Hath Romeo slain himself? say thou but 'I,'
If he be slain, say 'I'; or if not, no:
Brief sounds determine of my weal or woe.
Miféle ördög vagy, hogy így gyötörsz?
A poklok mélyén perzsel így a kín.
Öngyilkos lett Romeo? Csak ints
S lezárod életem, vagy ints nemet
S életre támaszt egy tekinteted
O, break, my heart! poor bankrupt, break at once!
To prison, eyes, ne'er look on liberty!
Vile earth, to earth resign; end motion here;
And thou and Romeo press one heavy bier!
Törj meg szívem, szegény hajótörött
Örök börtön záruljon rád szemem.
A porba hullj te gyenge porhüvely
Hogy Romeovall egy sír födjön el!
What storm is this that blows so contrary?
Is Romeo slaughter'd, and is Tybalt dead?
My dear-loved cousin, and my dearer lord?
Then, dreadful trumpet, sound the general doom!
For who is living, if those two are gone?
Mily szélvihar csapong ily összevissza?
Meghalt Tybalt és meghalt Romeo?
Édes bátyám és meg édesebb uram?
Zengj végíélet harsonája, zengj!
Ki élhet még, ha ők ketten halottak?
O God! did Romeo's hand shed Tybalt's blood?
Istenem! Megölte Romeo Tybaltot?
O serpent heart, hid with a flowering face!
Oh kigyó lélek rózsás arc mögött
Did ever dragon keep so fair a cave?
Lakott –e szörnyűbb sárkány szebb lakot?
Beautiful tyrant! Szépséges zsarnok!
Fiend angelical! Angyalarcú rém!
Dove-feather'd raven! Galambszín holló!
Wolvish-ravening lamb! Farkasvérű bárány!
Despised substance of divinest show!
Pokolfajzat ki égi fényt sugárzol
Just opposite to what thou justly seem'st,
Fonákja mindannak amit csak mutatsz
A damned saint, an honourable villain!
Te kárhozott szent, szeplőtlen lator
O nature, what hadst thou to do in hell,
When thou didst bower the spirit of a fiend
In moral paradise of such sweet flesh?
Ó természet mi dolgod a pokolban
Ha ily sátáni lelket egy ilyen
Szép test múlandó édenébe zársz?
Blister'd be thy tongue
For such a wish!
Shall I speak ill of him that is my husband?
Ah, poor my lord, what tongue shall smooth thy name,
When I, thy three-hours wife, have mangled it?
But, wherefore, villain, didst thou kill my cousin?
That villain cousin would have kill'd my husband:
Back, foolish tears, back to your native spring;
Your tributary drops belong to woe, Which you, mistaking, offer up to joy.
My husband lives, that Tybalt would have slain;
And Tybalt's dead, that would have slain my husband:
All this is comfort; wherefore weep I then?
Some word there was, worser than Tybalt's death,
That murder'd me: I would forget it fain;
But, O, it presses to my memory,
Like damned guilty deeds to sinners' minds:
'Tybalt is dead, and Romeo--banished;'
That 'banished,' that one word 'banished,'
Hath slain ten thousand Tybalts. Tybalt's death
Was woe enough, if it had ended there:
Or, if sour woe delights in fellowship
And needly will be rank'd with other griefs,
Why follow'd not, when she said 'Tybalt's dead,'
Thy father, or thy mother, nay, or both,
Where is my father, and my mother, nurse?
Száradjon össze a nyelved!
Ne átkozd őt hozzá nem fér gyalázat!
Gyalázzam azt ki férjem és uram?
Szegény uram, ki áldjon tégedet
Ha háromórás asszonyod megátkoz?
De miért ölted meg bátyámat te gaz
S ha gaz bátyám megölte volna férjem?
Ne folyj tovább szememm bolond patakja!
A könny csupán a fájdalomhoz illik
Vagyy örömkönnyel öntenéd el arcom?
Él férjem, kit csak nem megölt Tybalt.
Tybalt halott ki majdnem megölte férjem
Szerencse mindez miért sírok tehát?
Egy szó rág, jobban mint Tybalt halála
Oly boldogan feledném ezt az egy szót
De itt van és elmémhez tapad
Mint orgyilkos lelkéhez szörnyű tette
Tybalt hlott számüzve Romeo
Számüzve e szó egyszáll egyedül
Megölt szívemben tízezer Tybaltot
Nem volt elég gyászhír bátyám halála?
De hogyha már baj nem jár magában
Hanem kéjelegve társat keres
Miért nem sújtott le így: Meghalt Tybalt –
S atyád, vagy tán anyád vagy mind a kettő…
Apám anyám hol vannak nem tudod?
Wash they his wounds with tears: mine shall be spent,
When theirs are dry, for Romeo's banishment.
O, find him! give this ring to my true knight,
And bid him come to take his last farewell.
Hadd mossák könnyel bátyámról a vért!
Az én könnyem mind elfoly férjemért
Csak hívd, csak hívd, s e gyűrűt add neki
Örökre búcsúzuink ha útrakel.
