Shakespeare tragédiájának gyönyörű töredékeiből álomszerűen szővödik össze Júlia története. Júlia két hangon és nyelven (angol-magyar) szólal felidézve azt a sűrű, búja és végzetes hat napot, mely szenvedélyt és kétségbeesést, gyászt, nászt és halált hozott neki. A magyar nyelven játszó Ubrankovics Júlia, aki a 40. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb színésznő díját és Sophie Thomson, aki Londonból érkezett Budapestre a nővévállás rítusaként, középkori dalokkal, hús-vér eleven erővel és bájjal idészik meg Shakespeare legszebb szellemét: Júliát.
In this bilingual (English and Hungarian) performance beautiful fragments of Shakespeare's tragedy evoke Juliet as an eternal memory, as a waking dream. She re-lives those sweet, dense and dark six days that brought her passion and desperation, grief and joy and her untimely death. Ubrankovics Julia who plays in Hungarian has recently received the prize for best actress on the 40th Hungarian Filmweek. Together with Sophie Thompson from London they take you through this rite of passage into womanhood with rituals and medieval singing. This theatre-seance conjures up Shakespeare's most beautiful ghost: Juliet.
Search
Friss topikok
gybala:
I really liked the customes on the show!! Good ideas... (2009.04.20. 23:12)Magony Zsuzsanna
Natália:
Why hmmmmm?
Do elaborate. (2009.01.03. 02:06)Flowers
Natália:
wow superb. I am very excited. Will write again soon. (2008.12.26. 23:24)Dramaturgy
Natália:
First of Miss T: what does she mean to you?
What motivates you to play her? And what is her dilemm... (2008.12.22. 14:40)First Meeting - Sophie
Scene 6 is the wedding that is always underplayed, exluded even and according to some sources it was added to the tragedy later.
Also the bit Julia says on her own makes little sense.
Yet the wedding is important. Sohpie has found us some medieval wedding vows:
BRIDE'S VOW: I ___________ take thee___________ to my wedded husband, to have and to hold from this day forward, for better for worse, for richer or poorer, in sickness and in health, to be bonny and buxom at bed and at board, to love and to cherish, till death us depart, according to God's holy ordinance; and thereunto I plight thee my troth.
With this Ring I thee wed, (here placing it upon her thumb) and with my body I thee honor, (here placing it upon her index finger) and with all my worldly goods I thee endow; (here placing it upon her ring finger) In the Name of the Father, and of the Son, and of the Holy Spirit. Amen.
But I was rather hoping that we would not use other text but that of the tragedy. I quite like the second part of the vowel though. The first is not that much different from the one we say today.
Of course the best would be to write up a new vowel using Julias lines.
I am currently a student at the Pannon University, taking an MA course in Theatrescience.
I wrote on of my papers on this blog:
A színháztörténet-írás elmélete és gyakorlata = Egy szabadon választott színház- vagy drámatörténeti téma (amely a jövőbeni szakdolgozat tárgya vagy valamilyen feldolgozásra érdemes probléma is lehet) vázlatos kifejtése min. 1 oldalban. A téma rövid összefoglalását követően indokolják meg, hogy miért éppen ezt választották, és hogy a tárgy feldolgozása a korábbi kutatásokhoz / eredményekhez / perspektívákhoz képest milyen új(abb) szemponttal gazdagítaná a színház- vagy drámatörténeti kutatást. Leadási határidő: 2008. december 31
And the essay:
A blog és a színháztörténet-írás
Elengedhetetlen, hogy miután a színháztörténet-írás, felidézve saját értékét és múltbeli forrásainak hiányoságait, a színházi jelen felé is nyisson. Fontos, hogy a színháztudomány ma játszott előadások dokumentálására is figyelmet fordítson és a rendelkezésére álló eszközökkel, minél gazdagabb forrásokat és emlékeket teremtsen a jövő számára.
Jelen dolgozatban egy létező színházi kísérletemet vázolnám fel. A kísérlet célja egy adott színházi előadás egyidejű konstrukciója és rekonstrukciója. Elhatároztam, hogy színre viszem (mint dramaturg, producer és rendező) Shakespeare Rómeó és Júliáját, és a „színházcsinálás“ folyamatáról – az első kreatív gondolattól az utolsó vastapsig – virtuális naplót vezetek: blogot írok.
A színházi blog, annak előnyei, lehetőségei, újításai:
- Ingyenes, mindenki számára hozzáférhető és szabadon birtokolható virtuális felület, alternatív színházak éppúgy blogolhatnak, mint a nagy kőszínházak.
- Alkalmas képi ábrázolás és írott forrás tárolására és megosztására egyaránt, sőt, hanganyag és videó is feltölthető a blogra. A feltöltött anyagok cimkékkel rendszerezhetőek, akár több szempontból is.
- A blognak több szerzője is lehet, sőt, a színházi blog annál job, minél többen írják: a blogon olvashatóvá válik a kreatív folyamat a rendező/színész/jelmeztervező stb. szempontjából. Az olvasó nyomonkövetheti a kutatómunkát és a próbafolyamatot, olvashatja a rendezői példányt és a változó szövegkönyvet vagy nézegetheti a jelmez- és díszletterveket, plakátokat, szorólapokat, próbafotókat stb.
- A blog műfajbeli sokszínűséget generál. Gajdó Tamás haldokló műfajnak nevezi a levelet, a vallomást és az emlékiratot. Bízzunk benne, hogy műfaj nem vész el, csak átalakul, hiszen egy-egy bejegyzés a színházi blogon olyan, mint egy nyílt levél vagy egy intim naplórészlet a virtuális szakmai viták és próbafeljegyzések közé vegyülve.
- A blog tematikája is szerteágazó: az én színházi blogomon feljegyzem majd,hol és hogyan találtam próbahelyet és mennyiért, melyik színház milyen feltételeket ajánlott, kinél, mennyi pénzre lehetett pályázni, hol, hány jegyet és hogyan adtunk el stb. Így az adódó gazdasági, jogi, politikai és magánjellegű aspektusokkal egészül majd ki a művészi folyamatról alkotott kép.
- Az előadások megkezdésével a színházi blog új fázisba ér: mint informaciós, marketing- és reklámeszköz is működik. Jegyek, előadásképek, sajtó, kritikák, stb..
- Az igazi újítása a színházi blognak azonban a közönséggel való kapcsolata: a jó színházi blog virtuális közösséget formál és közösségi oldallá fejlődhet. Gajdó Tamás említi, hogy a színháztörténet-írás gyenge pontja a hatástörténet-vizsgálat, mivel a közönség reakciójára általában csak a z előadások számából következtethetünk. Az internet, illetve a blog lehetővé teszi, hogy a néző aktív részese legyen a színháztörténet-írásnak és megossza a színházkritikusok egyeduralmát. Lehetőség nyílik arra, hogy a közönségtalálkozókon túl a befogadó aktívan kommentáljon, kérdezzen, felháborodjon, lekesedjen, részese legyen egy produkciónak. Illetve, mivel az alkotók is kérdezhetnek a közönségüktől, érdekes,jelentős és interaktív színházi diskurzusok alakulhatnak ki.
I wonder: If we document and expose all the creative mechanisms of making this performance than will this not spoil - for those who read it before they come to the show - the moment of curtains up?
Theatre in a way operates with the magic of the unexpected. You enter a space where the laws of every day life are suspended. You do not know what to expect. And this is partly a beauty of it.
Now, there is no giving away the plot here: chances are everybody will know what happens to Juliet.
But still. A few points on this issue:
1. There is no way one can expose a 3 dimensional event in 2 dimensions.
2. Individual perception gives the performance its final shape. Whatever we give away here, will be only one side of the story. (Hopefully later members of the audience will contribute and than it will be much more complex, but never whole)
3. Chances are that more people will read this after the performance than before.
4. The more of a "spoiler" this blog becomes the most significant it is as a document in terms of theatre history. Even if the performance ends up being unsignificant, this blogs methodology might proove sighnificant.
Anyhow, I hope it does not spoil the moment of reveal. That is my favourite part. Even at the university I used to ask my teachers not to come to rehersals: I wanted them to see only the finished product. I felt that if they have seen some parts of the show, than the whole would not work that powerfull anymore.
It is like watching somebody decorating the Chrismas tree. Not quite the same as walking in the room and seeing it for the first time in its full glory.
I will want to ask people about what they thought about this.
Good pilgrim, you do wrong your hand too much, Which mannerly devotion shows in this; For saints have hands that pilgrims' hands do touch, And palm to palm is holy palmers' kiss.
Kegyes zarándok, ujjaid ne sértsd meg:
Simításuk csak buzgóság adója:
Ha jámbor ujjak szent kezéhez érnek
Hívek borulnak össze tiszta csókra.
Ay, pilgrim, lips that they must use in prayer.
Azért van az, hogy szent imával esdjen.
Saints do not move, though grant for prayers' sake.
What's he that follows there, that would not dance?
S mellette az, ki nem táncolt ma este?
Go ask his name: if he be married. My grave is like to be my wedding bed.
Tudd meg ki az!
Ha nős koporsóm lesz mennyegzői ágyam.
My only love sprung from my only hate! Too early seen unknown, and known too late! Prodigious birth of love it is to me, That I must love a loathed enemy.